Ajánló

           Ajánlom ezt a könyet elsősorban lányomnak, mert neki írtam! Ajánlom, hoy olvassa is el, mert sokat dolgoztam vele!

          Amikor megígértem neki, hogy írok egy köny-vet a 13. születésnapjára, nem tudtam, mibe vágom a fejszémet. Sajnos, kicsúsztam a határidőből, több, mint hat hónappal! Sokba fog ez nekem kerülni! (A kötbér hetente 100 Ft.)

          Mentségemre legyen szólva, hogy nem 100, hanem 170 oldalt írtam, ez pedig 70%-os túltelje-sítést jelent. Bár lehet, hogy nem elég olvasmányos ez a 170 oldal, ebből kifolyólag tehát túl sok. Túl sok ez belőlem. Na mindegy. Ez van. Majd legköze-lebb ügyesebb leszek!

          Eme könyv életem harmadik nagy alkotása (első kettő a fiam és a lányom volt), ugyanakkor első „nagy” (vagyis terjedelmes) irománya. Valószínűleg nem ez lesz „életem fő műve”, de írása közben sok mindent megtanultam! Leginkább azt, hogy legyek türelmes magammal, és, hogy többet hallgassak az intuícióimra, mint az eszemre, úgy sokkal könnyebb írni.

           Nem tudom, hogy első könyvem olvasásra érdemes-e, mindenesetre, nagy lelkesedéssel írtam és még nagyobb szeretettel! Talán vannak benne kezdeti nehézségekből fakadó döccenők... Talán olvashatatlan is az egész... Nem tudom. De elkészült, és ez a lényeg! Ráadásul, szeretek írni, attól függetlenül, hoy van-e tehtségem hozzá, vagy nincsen... (Ezt majd döntse el az olvsó!)

             Sok sikert és kitartást kívánok az olvasá-sához!  

Tatabánya, 2007. május 3.

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Az alábbiakban pedig a könyvben lévő Köszönetnyilvánítást!

Köszönetnyilvánítás

Azért, hogy végre elkészült a könyvem végleges formája, két ember segítségét szeretném megköszönni!

Először is lányomét, aki elsőként rágta át magát rajta, és nem mondta, hogy dobjam a kukába. Másodszor pedig férjemét, aki szintén elolvasta és segítette azt végleges formába szerkeszteni. Köszönöm neki elismerő szavait, elejtett könnycseppjeit, és határtalan támogatását is, amellyel arra bíztat, hogy sokszorosítsuk a könyvet és így juttassuk el másokhoz is. Köszönöm, hogy hisz bennem!

Köszönöm, persze , fiamnak is, hogy megígérte, ő is el fogja olvasni, valamint köszönettel tartozom mindazoknak, akik szintén így döntenek. Minden tiszteletem az "elolvasóké!"

Köszönöm  továbbá minden embernek, akivel valaha is találkoztam, hogy létezésükkel segítették szellemi fejlődésemet.

Sokan kérdezgetik - akiknek elmondtam, hogy írtam egy könyvet -, vajon milyen műfajban íródott. Nos, ezen sokat gondolkodtam, de nem tudtam meghatározni. Egy gondolat azonban minduntalan motoszkált a fejemben: „playback time”! S mivel a lányomnak is ez volt az első benyomása, amikor elolvasta a könyvet, hát ebbe a nem létező kategóriába soroltam be. És hogy mit is jelent ez a „műfaj”? Ezt egyelőre csak a „bennfentesek” tudhatják! De, talán kiderül, ha a döcögős elejétől a pergős végéig elolvasod a történetet.

Végül pedig szeretném hálámat kifejezni az Univerzumnak, hoy életem ilyen csodásan alakult, és hogy ezután is így lesz! Köszönöm!

Tatabánya, 2007. május 29.

Megjegyzés: a fiam már elolvasta! :-)